Mindenki életében van egy fordulópont. Egy olyan éles, tiszta pillanat, amikor az ember úgy érzi, mintha mellbe vágták volna, és teljes bizonyossággal, a kétség legkisebb árnyéka nélkül tudja, hogy élete már sosem lesz olyan, mint addig volt.
Julia Quinn: Rossz kor
A fenti idézet nem ismeretlen szerintem senkinek sem. Nem csak egy légből kapott gondolat, hiszen, mint egyszerű földi halandó emberekkel, velünk is megeshet az ilyesmi. Jön az életünkben egy nem várt esemény, lehet ez jó is, rossz is, de minképp olyan, amire egyáltalán nem voltunk felkészülve, sem lelkileg, sem fejben, sem szívben, sem sehogy. Elemi erővel bíró lelki behatás, amely nyomot hagy egy életre, ami után tényleg azt gondoljuk, hogy semmi nem lesz már olyan, mint amilyen addig volt. Azt gondolnánk, hogy ilyen nincs is, csak a könyvek lapjain, vagy a filmekben. De az igazság az, hogy az írók is a valós életből merítenek ötletet. Szóval mondhatnám azt is, nincs új a nap alatt, de amikor ennyire szembejön velünk, akár csak egy könyvben, óhatatlanul elkezdjük vizsgálni a saját életünket is.
“Volt egyszer egy földbe vájt lyuk, abban élt egy hobbit” – írta le a legenda szerint Tolkien dolgozatjavítás közben egy üres oldalra….
2019. Január elsején az volt az egyik újévi fogadalmam, hogy sokkal több magyar irodalmat fogok olvasni. Legyen az klasszikus vagy kortárs alkotás. Soha ilyen jól megtartani fogadalmat még nem sikerült. Hihetetlenül büszke is vagyok magamra. Azóta is szárnyalok…Ugye ti is olvastok hazait?
Kezdhetném a történetet úgy is, hogy hol volt hol nem volt... DE! De ez nem mese. Viszont jó nagy kerülővel érkeztem meg a könyvtár kölcsönzőpultjának másik oldalára. A könyvtárhoz vezető rögös úton voltak fix pontjaim. Szeretek írni, szeretem a könyveket, szeretek olvasni, mindig szerettem könyvtárba járni, építgettem és mai napig építgetem a saját könyvtáramat. De ez önmagában véve még kevés, vagy nem feltétlenül elég ahhoz, hogy az ember könyvtárban dolgozzon, mégis elengedhetetlen.